2016. január 29., péntek

Szörf és vihar

Elmondható, hogy amikor csak lehet, suli után lemegyünk a partra. Nyár ellenére – vagy inkább pont azért – nagyon változatos az időjárás. Alapvetően meleg van. 30 fok körüli. Változás a felhőkben, a szélben és az esti hűvösség mértékében van (az is 25-27 fok körüli)
Tegnap borult volt, szeles. De meleg. A hullámok viszont jók voltak. Láttunk igazi szörfös edzést. Nagyon keményen nyomták. Csapatostul futás be a vízbe, hullámokkal szemben hajtás befelé, fordulás, ki a hullámokkal, majd futás ki deszkástól a partra az edzőhöz. Pihi, majd újra.









Ma (pénteken) pedig iszonyú forróság és tűző nap volt egész délelőtt. Suli után (ma rövid nap volt 1-ig) még vásárolni mentünk. Balázs vett egy leértékelt szörföt (fél áron, karácsonyról maradt) valamint vettünk némi kaját hétvégére. 

Mire fél 4-kor kijöttünk a boltból sajnos beborult. Haza. Lepakolás, felcuccolás és irány part. Ekkor már esett. Nem igazán törődtünk vele, mert meleg nyári zápor volt – először. Majd bedurvult. Utóbb kiderült, hogy az utóbbi idők legnagyobb viharának részesei lehettünk. Azért még próbáltunk fürdeni, szörfözni (ami jó volt, persze csak hasalva, nem állva, mint a profik), de amikor már villámlott is, akkor kimentünk. Először csak a parkoló melletti épület (valami szállodaféle) ereszének alá, mondván mindjárt eláll és mehetünk vissza. De nem így történt. Annyira bedurvult, hogy behívtak az épületbe (pedig fürdőruhában szigorúan tilos). Leszakadt az ég. Látótávolság 10 méter. Iszonyú szél. Igazi trópusi vihar volt. Vártuk az ajtóban a csendesedést. 10-15 perc múlva Balázs elszaladt a kocsiért (kb 50 méterre volt), úgy ahogy voltunk csurom vizesen beültünk, irány haza. Sajnos a terasz teljesen elázott. A forróságra való tekintettel felhúztuk az oldalsó ponyvákat. A házigazda ugyan lehúzta a vihar alatt, de így is úszott minden. Többek között a bőröndjeink (nem pakoltunk még ki mindent, mert igazából nincs hova), a kanapé, minden cipőből önteni lehetett a vizet… Kipattantunk a kocsiból és megkezdtük a kármentést. Lányok lefürödtek gyorsan (azért fáztunk kicsit) én mostam fel az esővizet, Balázs pakolt…..Mikor is 10-15 perc múlva kisírt szemmel jött Kázmér, hogy sikerült kinyitnia az ajtót! Szegényt a nagy sietségben bent hagytuk a kocsiban. Eddig tartott kiszabadítania magát! A kis drága! Megpuszilgattuk. Balázs őt is lezuhanyozta, és utána szent volt a béke. (A kocsi egyébként nincs messze. Közvetlenül a terasz mellett áll, csak némi növény választja el, meg a ponyva)  Szóval nagy kaland volt.
Azóta is esik kisebb-nagyobb intenzitással és ez várható a hétvégén is.

A szárítógép teljes kapacitással üzemelt este. Újra kicentrifugáztam, amit reggel teregettem, valamint mostam még vagy négy kört. Közben száradt minden…. ilyenkor tényleg van értelme a külön szárítógépnek. Ebben a páratartalomban várhatnám napokig a száradást…
Az időjárásra való tekintettel ma nem készült a parton több kép. De majd bepótoljuk.


Itt a kép arról, hogy tényleg itt áll a tetasz mellett a kocsi. Nem az utcán hagytuk Kázmért!
Közben próbál száradni a kanapé szivacsa -nem sok sikerrel. 90%-os a páratartalom.

3 megjegyzés:

  1. Hát, a Kázmér sztori zseniális volt... ;-)

    VálaszTörlés
  2. Hát, a Kázmér sztori zseniális volt... ;-)

    VálaszTörlés
  3. Élvezettel olvastuk ezt a bejegyzést is, a Kázmér "el/lehagyás" semmi gáz, szerintem még két gyerekeseknél is előfordul ilyen... mesélhetnék. :)

    VálaszTörlés