Singapore - Brisbane

9-kor fel kellett kelnünk, mert csak 10-ig volt reggeli. A lányok nagyon nehezen keltnek. Nina ekkor már nem evett semmit. Rossz volt a gyomra. Van medence a szállodában. Reggeli után fürödtünk, csúszdáztunk egy kicsit.

kilátás a szállodai szobánk ablakából 01

kilátás a szállodai szobánk ablakából 02

kilátás a szállodai szobánk ablakából 03

medence

 Délben kijelentkeztünk a szállodából. Taxival mentünk egy metróközeli helyre, a Raffles Hotel-hez (mintha oda érkeztünk volna J, szegény portást, miután segített kiszállni a kocsiból, tájékoztattuk, hogy igazából csak sétálni jöttünk. Maga a hotel ma már egy hatalmas felhőkarcoló de 100 éve is állt már egy akkor hipermodern verziója amiről pont van egy kép itt a Gold Coast-i házban, egy fali kép, korabeli rézkarc stílusban J). Ott sétáltunk egy picit, ez a belső öböl talán a leglátványosabb, a felhőkarcolós city az egyik oldalán, egy motorcsónakversenypálya-stadion a másik oldalán, a harmadikon pedig az a hatalmas tetőkertes épület, amit biztos láttatok már képen, olyan mint egy fellegvár három nagy épületpillér tetején (Anita, ugye erre gondoltál?), mintha Coruscant egyik épülete lenne a StarWars-ból. Imádtuk a látványt és a hangulatot.

 Fényképezkedtünk. Singapore nagyon szép, tiszta, modern, tele felhőkarcolóval. Minden kis szabad hely zöld, sok a zöld homlokzat, függőkert (a toronyház oldalában zöld teraszok). Eleve rengeteg kultúra olvasztótégelye, de a city-ben meg tényleg minden náció hemzseg. Lelkileg feltöltött bennünket, különösen Balázst, a Singapore-ban eltöltött fél napnyi élmény tökéletesen alkalmas volt kiszabadulni végre az otthoni bezárkózott, retrográd szellemi nyomorból (ahogy interpretálta), megerősítést adott, hogy jó úton járunk minden előttünk álló feladat és az ismert bizonytalansági elemek ellenére, mert azonnal visszacsöpögteti belénk a környezet a pozitív energiákat.

Metróval mentünk vissza a reptérre. Sokat kellett mászkálni megint. Nina nyűgös, fáradt. 3+2 helyet kaptunk ablak mellett egymás mögött. Mire a kapuhoz értünk, már be lehetett szállni. Tele volt a gép. Nina már felszállás előtt elaludt. Kázmér 10 perccel később. 

Másfél óra múlva Nina hányt. Utána kicsit mesét nézett, de gyakorlatilag érkezésig aludt. Lulu és Balázs az út utolsó 1/3-át aludták végig. Kázmér kb. az utolsó 2 órán volt fenn. Evett, mesét nézett. A végére megint rosszcsont lett. Az ölembe rúgta – véletlenül – a narancslevet. Mintha bepisiltem volna… Én nem tudtam aludni. Csak bóbiskoltam időnként.

Aztán végre 7 és fél óra múlva, 00:45 perckor leszálltunk Brisbane-ben. Kibírtuk. Az utaskísérő nagyon szigorú volt (Balázs szerint belevaló, karakán csajszi volt, aki rendet tett a csürhe között). Senki nem állhatott fel, amíg a kapitány nem engedte meg. Több, mint 10 percig kellett várni (nem igazán értettem, mit ellenőriznek odakint)

Mire a tele gép kiszállt, az sem ment gyorsan. A reptér is hatalmas. Órákig kellett sétálni az útlevélvizsgálathoz. Itt még a gépen odaadták a nyomtatványt, amit ki kellett tölteni a belépéshez. Útlevélvizsgálat. Majdnem az utolsók voltunk (még pisilni kellett mindenkinek előtte. Ott is sor állt)

A csomagokig is hosszú az út. Minden bőröndünk, gyerekülés megvolt!!!. A kézipoggyászokkal együtt 12 csomag volt. 3 kocsira fért csak fel. Utána volt a vámellenőrzés (pontosabban egy hivatalnok már a bőröndök megérkezése előtt odajött és kérdezgetett és nagyon nagyvonalúan mindent elfogadott, amit mondtunk). Minden rendben volt. Nem kukacoskodtak. Szóban elintéztünk mindent. Nem kellett semmit sem kibontani. (a piros kapu nem is volt már akkor nyitva, csak a zöldnél álltak és tök utolsók között voltunk és alig lézengett már valaki arra, valamint három gyerekkel, elég nyúzottan vonszoltuk magunkat, valószínűleg ennek volt jelentősége)

A kijáratnál van egy pick up rész. Ott vártuk a barátnőmet, Joyt. Kijöttek elénk a barátjával, Attilával egy kis furgonnal meg egy autóval. Ez hatalmas segítség volt a részükről - örök hála! J A közelben várakoztak eddig. Egy telefon után 5 perc múlva már ott is voltak. Bepakoltunk mindent. Én Joy-jal és a gyerekekkel a személyautóban, Balázs  Attilával meg a csomagokkal a furgonban utaztunk convoy-ban. 1 óra volt még az út autópályán Gold Coastra. Útközben megálltunk egy éjjel-nappali zöldségesnél ennivalót venni másnapra (gyümi, tej, kenyér, vaj) Házig vittek minket. Itt 1 hónapig bérlünk egy kis apartmant. Balázs intézte még otthonról. A háziúr, Kevin már várt minket. A gyerekek persze elaludtak az úton. Mikor megérkeztünk, fel is pörögtek. Mire bepakolunk, kicsit beszélgettünk, megfürödtünk, felkelt a nap. Nina aludt persze, mert beteg, de a többiek nem. Balázs maradt fent velük fél11-ig. Én addig aludtam, akkor váltottuk egymást.