A lányok éjjel 3-kor ébredtek fel. Nina olvasott, de Lulu járkált,
banánt evett, rajzolt…. Időnként megjelent az ágyam szélénél és megjegyezte,
hogy nem tud aludni. Front jöhetett, mert mindenki rosszul aludt. (pedig
már azt hittem átálltunk. Olyan rendesen lefeküdtek az elmúlt 2 nap) aztán kiderült, mitől volt ez az egész. 6-kor
Kázmér hányt egy hatalmasat. Lázas is lett. Fájt a torka. Skarlátra gyanakodtam
( a környezetünkben volt páraknak) Nina aztán visszaaludt. Főztem teát, ágyat
húztam, Kázmér is visszaaludt 8-kor. Lulu is elaludt végre 10.30-kor (hajnali 3
óta fent volt) Nekem is sikerült aludnom egy picit, de aztán Kázmér megint
hányt.
Du. 3-kor aztán összeszedtük magunkat és elindultunk a kórházba. Addigra
Lulu is levert lett, sápadt, rázta a hideg.
A kórházban rendesek voltak. A
skarlát gyanú miatt elkülönítettek minket. Mindenkit megvizsgáltak, megmértek,
mindenféle papírokat kellett kitöltenem. Eredetileg fizetni kellett volna a
vizsgálatért (ha minden igaz AUD 735) amit utólag visszatérít a biztosító, de
az ügyintéző felhívta őket és elintézte, hogy ne kelljen. Mindenki aranyos
volt, türelmes, segítőkész. A gyerekek kaptak „ice bar”-t. Gatorade szerű
izotóniás gyümölcslé lefagyasztva, mint a calippo. Logikus, mert a hideg
nyugtatja a gyomrot, meg lassan nyalogatva jobban bennük marad, mint egy tea,
vagy más folyadék. A doki szerint (Nick, aki piszkosul fiatal volt – innen is
látszik, hogy öregszem) csak felsőlégúti megbetegedésük van. Valószínű a
repülőút során szedtek össze valamit. Azért figyelni kell őket, és ha változás
van, vissza kell őket vinni.
Hazafelé már Lulu is hányt. Megtankoltuk elsőnek a kocsit is – 91-es
oktánszámút kell bele tankolni. Hazaérve gyakorlatilag mindenki aludt tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése